LELETMENTÉS

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: MI HUSZONÖTEZREN... (1916)

Az újabb politikai események folytán, s minthogy az osztrák barakktáborok teljesen megteltek, a magyar és osztrák kormányok 25000 galíciai menekültet helyeznek el dunántúli kisebb falvakban és községekben.

...Mi, huszonötezer gácsországi földönfutók, árvák és betegek és fáradtak, hozzátok emeljük lankadt szavunkat, magyar parasztok. Úgy rendelkeztek, hogy hazánk helyett, melyet az ellenség dúlt föl, egy ideig hazánk legyen a ti földetek, a ti falutok. Szegényes, szerény vendégségbe megyünk hozzátok. Sárga ujjunkkal motozunk házikótok fakilincsén. Egy ital vizet kérünk meg egy vackot, hova lehajtsuk fejünket. Vagy még annyit se. Csak azt kérjük, ismerjetek meg bennünket. Lássátok meg arcunkban az ember arcát, szemünkben a testvért. Amikor pedig a falu határán ballagunk, rongyos, tarka batyunkkal, a dűlők táján, szóljatok rá a komondorokra, melyek lábikránkba akaszkodnak, és le akarják rólunk húzni a gúnyát, amit még nem egészen téptek le rólunk.

A teljes szöveg itt >>>

Alig több, mint 100 évvel később, 2017-ben valahol Magyarországon: videó a 444.hu-n >>

Ehej-Uhnyem! 1900 július 13.


gólya