Tanulmányok

„Híresnek lenni nem illendő…” – A hírnév átváltozásai

"Híresnek lenni nem illendő, / Magasba fel nem ez emel. / Kéziratokkal nincs teendő, / Archiválni semmit se kell. / Add át magad az alkotásnak, / Ez itt a cél − nem a siker, / A győzelem e puszta mása, / Amit inkább szégyellni kell.
A Paszternak-vers nyitósorának – Bity znamenyitim nyekraszivo − fordítása föladja a leckét a magyar fordítónak. A „nyekraszivo” természetesen mindenekelőtt azt jelenti, hogy „nem szép”, „csúnya”, de az egész versmondat helytelenítő, dorgáló intonációja azt sugallja, hogy morális értelemben nem szép, nem helyénvaló, nem meglett emberhez méltó híresnek, sikeresnek, győztesnek lenni. A Nobel-díj dicsősége már önmagában átok és csapás az író számára, amit ki kell állnia, túl kell élnie, de ami nem mindig, sőt, őszintén szólva elég ritkán sikerül. A díj mintha pontot tenne addigi írói munkásságára, mintha az, ami a díj után következik, már csak valamilyen utóélet lenne. A díjat követően írt művekre gyakran nyomja rá bélyegét valamilyen megfelelési kényszer: az író „szabad lélekből” elfogódott, sőt „fogoly lélekké” válik, aki saját hírneve bálványának szolgál, saját kultusza papja lesz, lelassul, megbénul, ettől fogva már nem saját műveit írja, hanem hasonmása, a „nagy író”, a „világhíres Nobel-díjas író” műveit. " pdf-ben letölthető>>

A remény robotosa: Csillag Ádám dicsérete

"Csak ha nem alkalomszerűen, ahogy szoktuk, nem az aznapi eseményekre tapadva, az aktualitásra kiváncsian, hanem minden aktualitástól elszakadva, folyamatosan, órákon át nézzük Csillag Ádám utóbbi nyolc-tíz évben készített utcai tüntetéseket, tiltakozó meneteket, felvonulásokat, áradó, vonuló tömegeket, köztéri rendezvényeket, gyászünnepeket, életünnepeket, bírósági tárgyalásokat dokumentáló filmjeit, akkor tűnik ki igazán, mennyire nem csak annak a politikai kivételes állapotnak a krónikása ő, amelyben a magyar társadalom 2010 óta él, hanem egyszersmind annak a morális kivételes állapotnak, amelyben Auschwitz után egész Európa él, s amelynek világos tudata és állandó érzékelése mostantól minden helyi társadalom európaiságának – szellemi és nem földrajzi Európához tartozásának − kritériuma..." pdf-ben letölthető>>

Ad notam: Korunk hőse − Donald Trump

„...őbenne nem lehet csalódni, mert mire csalódnak benne, már késő, már nem lehet leparancsolni aranytrónusáról, amelyen ő maga is bearanyozva ül, mert aki benne – szabadítójában! – csalódni merészel, azt egyszerűen lenyeli. „Ígéret, szép szó, ha megtartják úgy jó! – szegezi szembe szemrebbenés nélkül a társadalommal a démonikus trickster –, márpedig te, szavazatoddal bizalmat szavaztál nekem, szavadat adtad, hogy hinni fogsz bennem. Tehát ha nem hiszel, ha meg akarod vonni tőlem támogatásodat, akkor bizony esküszegő vagy, áruló és hamiskártyás, hazudtál nekem – és éppen énnekem! szabadítódnak! –, tehát csaltál, alá akarod ásni a nép hatalmát, amit annyi áldozattal vívtam ki a népnek. Ergo: lakolnod kell, édes barátom! Halál a szélhámos csalókra!” – mennydörgi a démonikus Csaló és nem a levegőbe beszél." Ad notam: Korunk hőse − Donald Trump [1]>>

"...Egy rendkívül labilis politikai és válságos gazdasági helyzetben azonban a populista kártya kijátszása – akár jobb-, akár baloldalról – öngyilkos húzásnak bizonyulhat. Amilyen könnyű az elkeseredett népi rétegeket mozgósítani és kivinni az utcára, olyan nehéz aztán hazavinni őket. Aki politikai sorsát a populista kártyára teszi fel, az nemcsak mindent elveszíthet, de országát is elveszejtheti." Ad notam: Korunk hőse − Donald Trump [2]>>

Vox populi – vox Dei: Populizmus és közvetlen demokrácia (részlet "A kékek és a zöldek" kötetből) Ad notam: Korunk hőse − Donald Trump [3]>>

Eltékozolt forradalom – Kende Péter könyve 1956-ról

„Az Eltékozolt forradalom? egyetlen lélegzetvétellel megírt könyv, amelyet legjobb így – egy szuszra – elolvasni is. A könyv egész stilisztikája, az élőbeszéd közvetlenségével ható intonáció, az olvasóval, mint hallgatójával diskuráló szerző szuggesztív előadásmódja, a legsajátabb tárgya iránt a legszélesebb hallgatóság – elvileg: az egész politikai közösség – érdeklődését felkelteni akaró előadó érvelésének lendülete, a gondolati próza sodró ritmusa, a tudományos értekezések tekintélyt parancsolóan nehézkes nyelvi szerkezeteinek szinte teljes hiánya, mindez együttvéve az élő előadás retorikai szituációját hozza létre a szövegben, vagyis az olvasó mint hallgató dialogikus – gondolat- és beszédformáló – jelenlétére és folytonos szellemi inspirálására épül. pdf-ben letölthető>>

A SPORTVALLÁS ( benne függelékként a SPORTÁLLAM)

„Mivel Hegel-konferencián voltunk, sörözés közben azt a kérdést tettem fel: ha élne Hegel, vajon nem tartaná-e a sportot azon kategóriák egyikének, amelyekben az abszolút szellem mutatkozik meg? Miként a vallásban, a filozófiában és a művészetben. Mert a sport ma olyan jelenség, amilyennek Hegel nem ismerte. A sport már-már a vallást helyettesíti. Hegel korában még nem hozta lázba az emberek tömegeit. Számomra az eseményszámba menő futballmeccsek: misék!” Bohumil Hrabal emlékezik vissza így egy hajdani beszélgetésre, melyet Herbert Marcuséval folytatott valamikor 1968 táján. pdf-ben letölthető >>

Megmutatkozás és látszat: T. Horváth Éva festészete

pdf-ben letölthető >>

Véget nem érő beszélgetés Hankiss Elemérről

pdf-ben letölthető >>

Koinosz Hermész! Hankiss Elemér és Lengyel László „Kétszög” című beszélgetőkönyvéről

pdf-ben letölthető >>

Szíves megemlékezésül az Alaptörvény elfogadásának 5. évfordulójára

Beszédtöredék a „húsvéti” alkotmányról (2011) A beszédtöredék pdf-ben letölthető >>

A mi Trianonunk és a mi Auschwitzunk

A Magyar Fájdalom szobra 1941. Budapest V.Szabadság tér (Fortepan Archívum). A felirat a talapzaton: „Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi. Alkotója francia szobrász Emile Guillome. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja Viscount Rothermere.” A tanulmány pdf-ben letölthető>>

Elhangzott a „Trianon a mi bajunk?” címmel Hunčik Péter Szlovákiában élő magyar író, pszichiáter, politikus, és Zsebők Csaba költő, történész részvételével megrendezett beszélgetés bevezetőjeként a budapesti Sajtóház Mikszáth-termében 2016. február 18-án. Az előadás szövege megjelent a Mozgó Világ 2016. áprilisi számában. A folyóiratban megjelent szövegről a Klub Rádióban beszélget a szerzővel Pikó András. A hetedik perctől meghallgatható itt: http://www.klubradio.hu/ -->> Archívum -->> 2016.05.06.-20ó58p

A Magyar Szuverenitás dicsőségoszlopai

A letölthető pdf >>

Elhangzott a Szépírók Társasága és a Beszélő által a Hóman-szobor Székesfehérváron tervezett felállításáról rendezett fórumon a FUGA építészeti központban, 2015. december 4-én.

A háború privatizálása

Részlet a tanulmányból: A szuperterrorizmus újdonsága abban áll, hogy benne a terror privatizálódása totálissá fokozódik: a terrorista aktusban már nem valamilyen politikai közösség célja valósul meg szabálytalanul, a hadijogot sértő, de egyben jogot védő vagy új jogot teremtő módon (ahogyan például a megszállás ellen harcoló partizánok szabotázsakcióiban), hanem a magánember semmiből le nem vezethető és sehova nem vezető természeti célja valósul meg, káoszt keltő módon, akkor is, ha fejébe vette, hogy ő maga a politikai közösség, az igazság vagy ő maga Isten, netán Isten igazságot osztó eszköze. Tovább>>

Túlirányított demokrácia

Az „irányított demokrácia” fogalma a régi beugratós viccet idézi a kutyáról, amely csak rágott ételt eszik. „Hogyhogy rágott ételt? És ki rágja meg neki?” „Ő maga.” Talán csakugyan ez lehetne a válasz arra a kérdésre is, hogy „de hát ki irányítja a demokráciát?” Ő maga. Maga irányítja magát. Ilyen egyszerű. De mi van, ha nem irányítja magát? Ha még nem tanulta meg és a tanulási időt meg kell hosszabbítani számára? Ha irányítatlanul sodródik a szakadék, a társadalmi katasztrófa felé? Ha eleve nem a társadalom alkotása volt vagy úgy állt össze rendszerré, hogy kimaradt belőle az önirányító mechanizmus? Vagy ha olyan rendszer jött létre, amelyet különféle globális parancsadó helyekről „távirányítanak”? Akkor az van, hogy a bátrak, akik mernek, kikapják a „távirányítót” az illetéktelen kezekből, szépen államosítják azt, és maguk kezdik el nyomkodni rajta a gombokat. Tovább>>