Tarkovszkij
Az emberiség beavatási halála
A hit visszaszerzése: a megfordítás
A beavatási szertartás, a beavatás módja ezúttal még a
Sztalkerben látható beavatási kísérletnél is népszerűbben
világítja meg a néző előtt, honnan vehetjük a hitet a második
születéshez. Mikor a Sztalkerben az Író és a Professzor
megérkeznek a Zónába, az még egyáltalán nem szent hely
számukra. Csak Sztalker számára az, és hogy útitársaiban is
kialakuljon a hely szentségének – a Zóna: szent hely, a Szoba
pedig a „szentek szentje” − atmoszférája, mindenféle
láthatatlan – kívülről nézve értelmetlen, haszontalan –
szabályok, útvonalak betartására, szertartásos cselekvésekre
kényszeríti őket (elég a helyes útirányt megmutató
felszalagozott anyacsavarokra és szertartásos elhajításukra
utalni). Ha a hit elveszett, ha a személyiség az Ego
feltörhetetlen, kemény magjába zárult, elvesztette minden
kapcsolatát az élettel, a természettel, az emberekkel, vagyis
szenved, haldoklik, beteg – mélyponton van –, akkor a
feltámadáshoz, újjászületéshez elengedhetetlen hit a sorrend
megfordításával szerezhető vissza. Ami eredetileg a hitből
következett − a rituális ismétlést, a szertartásokat, a szent
rendet, a kánont
mint zsinórmértéket
– a hit
kiindulópontjává
kell tenni és akkor
az önmagában
külsődleges, üres
szertartásokból, a
21
rituális ismétlésekből létrejön a szent érzékelése, a hit, amely
feltöri az Ego gubóját, kiszabadítja a „halál betegségéből” a
személyiséget, és képessé teszi a szeretetre, a lemondásra, az
áldozathozatalra. ...
" pdf-ben letölthető>>